Szent Antal napján a szentmisén szónokunk Németh László atya volt, aki értékes gondolatait és emlékeit osztotta meg velünk. Emlékezése évtizedekkel visszarepített bennünket térben, időben, a 80-as évek Kolozsvárjáig, de mondanivalója évezredeket is átível.
Szent Antal kenyere. A kenyér, mely a XX. században is az alapvető élelmiszer, melynek megosztása másokkal Krisztushoz tesz minket hasonlatossá. A krisztusi szeretet átnyúlik az évszázadokon. Ahogy kétezer évvel ezelőtt a korai keresztények megosztották vagyonukat egymással, a gazdag a nélkülözővel, úgy a kolozsvári templomban minden rászorulónak juthatott kenyér, mindig volt, aki felajánlott az éhezőknek.
A Szent Antal búcsúmisén, vasárnap a vendégünk Dr. Martos Levente Balázs atya volt. A szentmisét a hagyományos körmenet előzte meg, amely a templomból indult, s a kápolnához érkezett. Aki tehette, most is a mindenszentek litániát énekelve érkezett a szentmisére. A szentbeszédben Balázs atya bátorított mindenkit, hogy a körmenettel a megfogalmazott kéréseinket bátran tárjuk Isten színe elé, aki mindent igazgat, a mi ügyünket is szeretettel fogadja. Balázs atya is megosztotta velünk Szent Antal élményét, mikor is a Padovai bazilikában láthatta Szent Antal épen maradt nyelvét. Szent Antal első fellépése egy szónoklat volt, ahol felettesei is felfigyeltek különös tehetségére. Ékesszólása végigkísérte életét, szavaiban erő, élet volt. Krisztustól való erő, és élet. Aki figyelt rá, megkapta ezt a sugárzó fényt.
„Becsüljétek meg a jó szót!” Lehetne ez a jelmondatunk a mai világban, ahol a szavak elvesztették erejüket, a szóáradatban, a sok beszédben, amivel nap mint nap kéretlenül is találkozunk, elvész a lényeg, és egyre nehezebben tudjuk magunkat szépségesen, lényegre törően kifejezni. A szavakkal ölni, de erősíteni is lehet, bánjunk velük ezek szerint.
A Szent Antal nyolcadban minden hétköznap reggel szentmisét, esténként pedig imaórát tartunk a fogadalmi kápolnában.
