Isten oly nagyszerűen tette meg, hogy magát az életünk legegyszerűbb dolgaiba tette bele!
Az Oltáriszentség maga az élő kenyér. Jézus maga hagyta meg: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ezt szentmiséről szentmisére meg is tesszük, s nem csupán hagyománytiszteletből, hanem azért, mert így van velünk nap mint nap Jézus.
Az Oltáriszentség a szeretet szentsége. Istenhez nem az értelem, hanem a szeretet útján kell közelednünk. Jézus szeretetével magához vonz. Ezt kell nekünk is cselekednünk embertársainkkal szemben.
Az Oltáriszentség szent útravaló. Nekünk, keresztényeknek nem kell azon gondolkoznunk, merre induljunk, ki legyen az útitársunk. Jézus kísér bennünket, megmutatja a célt, és segít annak elérésében. Önmagát adja az eucharisztiában, gondoskodik, hogy erőt meríthessünk belőle.
Engedjünk hát magunk mellé szegődni, és Isten áldása kíséri földi utunkat.
(Kungl Anita)
