A Plébániai Esték sorozatának következő állomásaként vendégünk volt a 77-ik életévét töltő Balczó András, háromszoros olimpiai bajnok-öttusázó, a Nemzet Sportolója, 12 gyermekes családapa.
Édesapja evangélikus lelkész volt Nyíregyházán, így András is itt töltötte gyermekkorát. 1955-ben Benedek Gábor öttusázó, edző fedezte fel majd érettségi után szülei beleegyezésével Budapestre került és a Csepel SC sportolója lett. Ebben az időszakban büszkesége, kudarcai miatt úgy vélte, hogy nincs Isten. Az 1960-as év nemcsak az öttusázóinknak, hanem Andrásnak is csalódás volt. De ez egy 22 éves gyerek csalódása volt, aki előző évben második volt a világbajnokságon, és szerette volna az olimpián is megmutatni, hogy a legjobb, és azt hitte, hogy az út egyenes lesz.
1962. július 1-jén, édesapja haláláról értesülve már biztos volt Isten létezésében: „Abban a pillanatban elolvastam a Bibliát, vittem magammal versenyekre, edzőtáborba, külföldre. De az igazi fordulatot az hozta, amikor ’69-ben rájöttem, hogy vágyaim teljesültek.” Ekkor lett ugyanis egyéni világbajnok.
Az igazi koronát életére az 1972-es müncheni egyéni olimpiai arany tette.
Nagyon fontosnak tartja, hogy csak az lehet igazán boldog, aki nem büszke, öntelt és gyáva. Itt élünk a földön Isten szeretetével átölelve és mindannyiunknak tudnia kell, hogy Ő szeret minket. „Bárki boldog lehet, a szép, a csúnya az erős, a gyenge, az idős, a fiatal, de csak akkor, ha nem leszünk büszkék, önteltek és gyávák és elfogadjuk Isten szeretetét.”
A zsúfolásig megtelt Római Katolikus Templomunkban Balczó András több, mint egyórás előadása igazán szép estét varázsolt mindannyiunk szívébe.
(Király Péter)
