Október 6-án reggel Balázs atya vezetésével hívek kis csapata zarándokútra indult. Amikor megtelt a busz, mindenki elhelyezkedett, közös imával alapoztuk meg a zarándoklat hangulatát. Első úticélunk Bodajk volt, ahol a Segítő Szűz Mária kegytemplomot kerestük fel. A templom csendjében áhítattal csodáltuk meg a gyönyörű főoltárt, mellékoltárokat, szószéket. Szentgyónást végezhettünk, József atyától kedves, ám határozott útmutatást kaptunk, hogyan lehetnénk jobbak. A délelőtt csúcspontja a szentmise volt. A szentmisét családjainkért, betegeinkért, országunkért ajánlottuk fel. A szentmise után a vendéglátó Tamás atya és segítője megmutatták az immár bazilika rangra emelt kegytemplom kincseit. Nem kis büszkeséggel vezettek körbe bennünket a gyönyörűen felújított zarándok udvaron. Láttunk egy szobrot “Meg nem született gyermek” címmel. (Többen kérték, hogy mindenképp legyen benne a beszámolóban a szobor és a hozzá tartozó szöveg is).
Ebéd után a zarándokút második állomására Székesfehérvárra mentünk. Az idegenvezető lányok sok érdekes történetet meséltek a koronázási bazilikáról, és a város történelméről. A Nepomuki Szent János templomban közös imádkozással, énekléssel búcsúztunk a várostól.
A hazafele úton rózsafüzér imádsággal, Mária énekekkel adtunk hálát azért, hogy Szűzanyánk anyai szeretetén keresztül a jó Isten kegyelmében gazdagodhattunk.
Köszönjük Makkos Mária tanárnő szervező munkáját és Balázs atya lelki vezetését.
