Március 16-án és 17-én volt nálunk, Börcsön a nagyböjti lelkigyakorlat, amelyet Tenger Szilárd dunaszegi plébános atya vezetett. Időben nem volt hosszú, csupán két estét foglalt magában, de a lelki tartalma annál gazdagabbnak bizonyult.
Az első napon az öt egyházközség leendő elsőáldozóival végezte Zsolt atya a keresztútjárást. Eljöttek a kisgyerekekkel a szülők, nagyszülők és a hitoktatók is. Jó volt átélni a keresztutat ismét úgy, mint gyermekkorunkban, segítettek ebben a csillogó szemű, csodálkozó, izgalommal és lelkesedéssel jelen levő gyerekek és a hozzátartozók. A kisgyerekek által felolvasott szép és egyszerű elmélkedések a mi szívünket is megérintették.
Közben főtisztelendő Tenger Szilárd atya gyóntatott, így többen elvégezhettük a húsvéti szentgyónásunkat. Majd a szentmisében Szilárd atya elmélkedését hallgathattuk meg. Beszélt nekünk az ima erejéről, fontosságáról, a bűnbánat lelkünket és a hozzátartozóink lelkét gyógyító erejéről. Gyönyörűen és érthetően fogalmazva, példázatokkal alátámasztva tanított bennünket. A történetei (a bűnbánó fiúról, a vízzel megtelni nem akaró vödörről) sokáig megmaradnak.
A második napon a plébános atya szentbeszédében arra intette a jelen levő híveket, hogy amint a Biblia idejében, úgy ma is nagyon sok a szegény Lázár a környezetünkben. Vegyük ezt észre és nyújtsunk feléjük segítő kezet. Majd a szentmise végén ünnepélyes Szentségkitétel következett. Sokan csendben imádkoztunk, elmélkedtünk az Oltáriszentség jelenlétében. Jó volt ez a meghittség a „templom csendes mélyén.”
Aztán 6 órától a Szentségimádási óra keretében Szilárd atya elmélkedéseit hallgathattuk meg. A csend fontosságáról beszélt, arról, hogy a nagyböjt csendjében tisztíthatjuk meg lelkünket, élhetjük meg hitünket, juthatunk el a tisztánlátásig. A csendtől nem szabad félni, hanem éppen ellenkezőleg: a világ zaja elől a csendben kell önmagunkat, a bennünk élő szeretetet megtalálni. Csak így, a puszta csendben lehet az imában elmélyülni, az Istennel való kapcsolatunkat tisztázni, bűnbánatot átélni, a „Ki is vagyok?” kérdésre a feleletet, a mennyországhoz pedig a „kulcsot” megtalálni. A csend fontosságán túl még abban is megerősített bennünket a lelkigyakorlatos elmélkedés, hogy a Szűzanya – aki tudott igent mondani az örömre és a szenvedésre is -, folyton mellettünk van, és a segítségében mindig biztosak lehetünk. Imádkozzunk, kérjük a közbenjárását!
Szilárd atya búcsúzóul azt mondta, hogyha az együtt töltött két estén csak egyetlen gondolat is megérintette a lelkünket, akkor már sokat ért ez a lelkigyakorlat. Köszönjük Szilárd Atya a nagyon sok fontos, érthető gondolatot, biztosan állíthatjuk, hogy megmaradnak a lelkünkben az elhangzottak és munkálkodni is fognak bennünk.
Köszönjük Fehér Katalin hitoktatónak a gyerekek felkészítését. Zsolt Atyának pedig köszönjük, hogy ilyen szép és tartalmas két estét szervezett nekünk, ilyen sok gondolatot ébresztő, szívet-lelket gyönyörködtető eseménnyel ajándékozott meg minket.
(Varga Józsefné)
