Az idei nagyböjt sem múlhatott el lelkigyakorlat nélkül. Templomunkban idén Nagyböjt 3. vasárnapját megelőzően vehettünk részt keresztúton, és elmélkedéseken. Húsvéti szentgyónásukat is sokan el tudták végezni.
Dr. Reisner Ferenc, a Győri Hittudományi Főiskola rektorának gondolataiból válogatva visszaemlékezhetünk az elmélkedésekre.
A szőlősgazda példáján keresztül megmutatja Jézus, hogy az Atya milyen ajándékokat adott nekünk, és hogyan viszonyul hozzánk nap mint nap. Nekünk adta a szőlőskertet, ezt a világot, hogy „műveljük” akarata szerint. Az ember viszonyulhat hálásan, együttműködően, de ha önzésünk kerekedik felül, szembe is fordulhatunk Istennel, elhisszük magunkról, hogy egyedül is képesek vagyunk édent teremteni a földön. Ez azonban hamis látszat.
Isten nem akarja, hogy elrejtőzzünk előle. Ő sem rejtőzik előlünk. A bűneink távolítanak el tőle, azok miatt érezzük méltatlannak magunkat a vele való találkozásra. Nagyböjt időszakában vágyakozzunk az atyai ház melege felé, hogy megbánással le tudjuk tenni bűneinket, és elinduljunk a zarándokútra, mely Istenhez vezet. A megtérés útja apró lépésekkel indul. Az alázat, elesettség, szenvedés megtisztít bennünket. Ha Jézus mellé állítjuk saját keresztünket, a Golgota magasságából egészen más perspektívában láthatjuk az életünket, s vele együtt Isten tenyerébe tehetjük azt.
A kő, amit az építők kihajítottak, szegletkővé lett.
A nehéz kő,ami Jézus sírját fedte, nem maradt ott, hogy elrejtse őt előlünk örökre. Mi is hengerítsük el lelkünkről a követ, mint egy levedlett, használhatatlan bőrt magunkról, így megtisztult szívvel új emberekké válhatunk.
Váljunk mi is húsvéti emberekké, hirdessük embertársainknak a feltámadást. Isten országa bennetek van – mondja Jézus. Ha engedjük kibontakozni, emberi kapcsolatainkat is átjárja a szeretet, s meg tudjuk menteni azokat, akiket Isten a gondviselésünkre bízott.
(Szöveg és kép: Kungl Anita)
