A Plébániai Esték sorozat legújabb előadására május 16-án került sor. Érdeklődéssel vártuk az előadást, mert Esterházy János életéről és politikai pályájáról nem sok ismerettel rendelkeztünk.
A halk szavú, ám a témát kiválóan ismerő történész, Dr. Molnár Imre szavai nyomán megelevenedtek az 1901. március 14-én született arisztokrata Esterházy János gyermekévei, majd mártírhalálához vezető politikai történések. Fiatalon, 1932-ben lett a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnöke. 1938-ban az első bécsi döntés után Kassa képviselőjeként – a visszacsatolás ellenére – Szlovákiában maradt, sorsközösséget vállalva a határ túloldalán rekedt mintegy 65-70 ezer magyarral. A II. világháború kirobbanásakor tevékenyen részt vett a menekültek – lengyelek, szlovákiai szlovákok, csehek, zsidók – befogadásának megszervezésében. Élesen bírálta a szlovák politikai módszereket (személyi kultuszt, koncentrációs táborok felállítását). 1942-ben a szlovák parlamentben egyedül ő nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. 1944-ben Magyarország náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott, eljuttatva azt a szövetséges nagyhatalmakhoz. A háború vége felé, háborúellenes megnyilvánulásaiért a Gestapo hajtóvadászatot indított ellene. 1945 júniusában letartóztatták, Moszkvába hurcolták, ahol koholt vádak alapján 10 év munkatáborra ítélték. A Gulag poklában egészsége nagyon megromlott. Közben 1947-ben – távollétében – a pozsonyi Nemzeti Bíróság kötél általi halálra ítélte. 1949-ben ítélet-végrehajtásra visszaszállítják Csehszlovákiába. A halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglanra változtatják. Több börtönben is raboskodott, mindenhol lelki támasza volt rabtársainak. 1955-ben általános amnesztiát hirdettek Csehszlovákiában, ami csak Esterházy Jánosra nem vonatkozott! 1956-ban egészségi állapota rohamosan romlott, és a mírovi börtönben halt meg 1957. március 8-án 56 éves korában, 12 évnyi, rabságban eltöltött, súlyos szenvedés után. A mírovi börtönből kijuttatott utolsó üzenetében átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét felajánlva a magyarság fölszabadulásáért.
Az előadás végén a Himnusz eléneklésével hajtottunk fejet Esterházy János, egy haláláig hithű igaz magyar emléke előtt.
(Szöveg: Lászlóné Éva, kép: Király Péter)
