Az idei évben is megtartottuk nagyböjti lelkigyakorlatunkat. Február 25-26-27-én Zsolt atya meghívására Kovács Gergő Vilmos atya vezette a három napos elmélkedésünket. A szentmisék előtt elvégezhettük szentgyónásunkat, s a pénteki szentmise előtt keresztúttal emlékeztünk Jézus megfeszítésére. Gergő atya a három napon három bibliai személy életútját, habitusát tárta elénk, ezzel segítve fogódzót találni gyarlóságaink, bűneink és a megtérés szándéka között. Szentbeszédjeinek alakjai Júdás, Péter és János apostolok voltak.
Júdás, a legnegatívabb apostol tükrözi leginkább korunk tartalomvesztett hitéletét. Azt a csupán hagyománnyá silányodott, kiüresedett vallásosságot, ami mögé oly sokan bújnak, s ahol oly könnyen megkísérti a lelkeket a gonosz, oly hamar feladjuk Jézus követését, és észvesztve mást szolgálunk. Gyarlósága, bukása emlékeztessen mindannyiunkat, hogy ezért a viselkedésért mi is az életünkkel fizetünk.
Péter apostol személye már sokkal pozitívabb gondolatokkal társul. Ő az, aki a mai ember szent példaképe lehet. Bűnösségét sosem tagadta, sőt, maga emlékeztette Jézust, hogy „menj el tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok!” De akárhányszor kishitű is volt, kételkedett Jézusban, sőt, háromszor is megtagadta Urát akkor, mikor a közhangulat azt kívánta, mégis mindig őszintén meg tudta bánni bűneit. Újra és újra visszatért mesteréhez, aki mindannyiszor visszafogadta. Jézus Péter tettein keresztül bizonyítja nekünk, hogy a hozzá tiszta szívvel igyekvőket mindig szeretettel fogadja, ha készek bűnüket beismerve , megbánva újra követni Őt. Akár a keresztre…
János apostol a legkedvesebb. Nemcsak Jézus kedveli, de életével, példamutatásával valóban rászolgált a mi elismerésünkre is. Ő az, aki Jézus életének minden fontos eseményénél jelen van. A tábor hegyi színeváltozásnál, Jairus lányának feltámasztásánál, a kereszt lábánál, s feltámadása után ő veszi észre legelőször Jézust a Tibériás tónál. Kétségkívül az egyik legfontosabb bibliai jelenet játszódik le a kereszt lábánál, mikor Jézus a számára legkedvesebbeket egymásra bízza Máriához és Jánoshoz szólva: „asszony, íme a te fiad!” és „íme a te anyád!”. Ezzel a mondattal bízott minket is Máriára Jézus, így lettünk mi is a Szűzanya gyermekei. János apostolt hatalmas szeretete, elvakult rajongása tette képessé arra, hogy mindig a Megváltó közelében tudhassa magát. Rá merte bízni magát Jézusra, így méltán lehet makulátlan példaképünk életünk bármely szakaszában.
A szentbeszédeket követő kérdések csendes önértékelésre sarkalltak bennünket. Bízom benne, hogy az elvégzett szentgyónások, és az önvizsgálati kérdések csendes megválaszolása mindannyiunkat kicsit közelebb vitt Jézushoz, ahhoz az úthoz, amelyen járva életünkkel szolgáljuk Őt.
(Szöveg és képek: Kungl Anita)
