Öttevény község kijelölt szentségimádási napja minden évben január 14-e. Az ünnepi napot reggel 8 órakor szentmisével nyitottuk meg, majd azt követően Winkler Zsolt plébános kihelyezte az Oltáriszentséget. A délelőtt folyamán a Rózsafüzér Társulat tartott szentségimádási órát. Délután a gyerekeknek volt szentségimádási órájuk. A nap zárásaként pedig este 6 órakor ünnepélyes szentségimádási órán volt lehetőség belekapcsolódni az imádságba. Utóbbi két imaórának vezetője Brezina Balázs Győr-Nádor város segédlelkésze volt.
Balázs atya gyerekekhez szóló gondolataiból:
A Szentség-imádáshoz szükség van részünkről csendre és jelenlétre. Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. A csend a Szentségimádás egyik legfontosabb része. A személyes találkozáshoz el kell csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is. Fontos a hangos imádság, de még fontosabb, hogy meghallgassuk és meghalljuk, mit mond nekünk itt és most az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Jézus. Ő szeretne minket is magához édesgetni a szeretet puha kötelékeivel. Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Mi emberek, sajnos vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni. Újra kell tanulnunk ezt is. Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk.
Mire hív Jézus a Szentségimádásban? Szolgálatra, lemondásra, szeretet válaszra. Nemcsak önmagunk miatt megyünk Szentségimádásra, nemcsak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Mi is közbenjárunk másokért, csendben odavisszük Jézus elé azokat, akik szükséget szenvednek, vagy akiket a szívünkbe zártunk. Megvalljuk Istennek, hogy nem tudjuk megoldani az életüket, és még azt sem tudjuk, mire volna igazán szükségük. Nem tehetünk jobbat, mint az Ő szeretetébe helyezzük őket. Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a Szentségimádás ideje alatt is csinálni. Úgy gondoljuk, másokkal jót tenni százszor többet ér, mint egyszerűen csak időzni Annak jelenlétében, aki minden jóság forrása. Annál nagyobb jó nincs, mint hogy Isten jelenlétében lehetünk, aki a legnagyobb Jó, a tökéletes Szeretet és Irgalom. Megfontolandó Teréz Anya gondolata: ha nővérei megrövidítik a Szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelenlévő Krisztust.
Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette Magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit Vele töltünk, válasz az Ő szeretetére.
Uram, Jézus Krisztus áldott legyen az a pillanat, amikor a Szentlélek erejéből emberré lettél Szűz Mária méhében, amikor az ő szíve lakhelyeddé vált. Leborulok megtestesülésed titka előtt, a pillanat előtt, amikor beléptél világunkba. Alázatosságában, engedelmességében Mária így szólt: „Legyen nekem a te igéd szerint”, és te beléphettél e világba. Jöveteleddel új út nyílt meg, melyen az ember az Istennel találkozhat. Így váltál Emmánuellé – velünk lévő Istenné –, és jutott Isten ismét lakáshoz az emberek között, így igazítottad helyre a történelem folyamát, mely az ősbűntől kezdve sötétségben vezetett, mivel az ember képtelen volt elviselni Isten jelenlétét, ezért rémülten rejtőzött el előle. Nem őrizte meg a barátságodat. Köszönjük, hogy velünk vagy Jézus és soha nem hagysz el minket.
Gondolatok az esti ünnepélyes szentségimádás elmélkedéséből:
Mit csinál az Úr Jézus ott, a kenyér színe alatt egész nap?
Urunk! 2000 év óta, mióta ezt az egyszerű külsőt magadra öltötted, mit teszel, mit művelsz, Urunk, itt, hogy lehet ilyesmit egyáltalában kigondolni, mi vitt erre, hogy ezt a minden emberi képzeletet meghaladó lépést megtedd, hogy így viselkedj, ilyent csinálj?
Az Úr Jézus talán nekünk is azt válaszolja, amit egyszer, mikor a vakon születettet meggyógyította szombaton és a zsidók szemrehányást tettek Neki, hogy miért szombaton gyógyít. Akkor azt felelte nekik: Atyám mindez idáig munkálkodik és én is munkálkodom.
Teljesen ellenkező a felelet a látszattal. Mert a látszat az pont az ellenkezője a munkálkodásnak. Olyan tehetetlenül, olyan tétlen, szenvedő, szinte halott módon látszik viselkedni itt az Úr, ebben a külsőben, melyet öltött. És mégis, hogyha úgy mélyebbre hatolunk, és keressük a választ, megtaláljuk itt valóban a legnagyobb isteni munkát, működést. Azt mondhatjuk, amit a nagy görög filozófus Istenre mondott, Arisztotelész: „Mozdulatlan Mozgató”.
Már azzal cselekszik az Úr Jézus, hogy napról napra létrehozza az Eucharisztiát. Megvalósítja. Mert mikor azt mondta nekünk, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, akkor már nagyon jól tudta, hogy mi egyáltalán nem cselekedhetünk semmit, ha Ő nem cselekszik, csakis együtt cselekedhetjük ezt a titkot.
