A legelső hittantábor egy szigetközi kis faluban, Véneken volt a jurta táborban. Indulás előtt Kunszigeten, a Szent Antal kápolnában tartottuk szentmisénket, kérve a Jóistent jókedvért és összetartásért. Borongós, kissé hűvös időben keltünk útra. A helyszínt autókkal közelítettük meg. A tábor középpontjában Szent Antal állt, aki köztudottan az elveszett tárgyak megtalálója és akinek Véneken tartózkodásunk alatt sokszor kértük a segítségét.
Első nap a bemutatkozást és a kipakolást követően elindultunk felfedezni a falut: játszottunk a játszótéren és megnéztük a Dunát. Vacsora után a szokásos vetélkedőn mértük össze tudásunkat. Ebben az évben a csapatok szobák szerint lettek kialakítva.
Másnap túrára indultunk. Megtekintettük a Szigetköz szépségeit, majd pedig hajókázni mentünk a Dunára: Véneknél találkozik a Mosoni-Duna a Nagy-Dunával. Hajókázás után szabadtéri szentmisét tartottunk. Este ismét vetélkedtünk.
Szerdán egész nap a táborban maradtunk. Megismerkedtünk a nemezelés tudományával, csapatokat alakítottunk és sorversenyt rendeztünk. Volt,aki focizott is. Délután a Nepomuki Szent János templomban tartottuk szentmisénket. Vacsora után körbe ültünk és énekeltünk. Mikor már besötétedett, meggyújtottuk a tábortüzet is. A 3 nap alatt a szobatársaknak ki kellett találni egy produkciót, amit az utolsó estén adtak elő. Volt olyan csapat, aki a bibliai Nábót szőlőjének történetét mutatta be, mások a tábortüzet kihasználva Mózes és az égő csipkebokor korszerű történetét adták elő, de voltak, akik egy bűvészmutatvánnyal kápráztatták el a többieket.
A csütörtök a pakolásról szólt. Ebéd után elindultunk a táborból, ám nem haza mentünk egyenesen. Ellátogattunk Győrbe: megtekintettük a Kincstárat és a Könyvtárt, a Papi Otthont és sétáltunk a Püspökvár kertjében is. Késő délután értünk haza élményekkel telve, vidáman és abban a reményben, hogy jövőre újra mehetünk hittantáborba.
