Mintha csak most lett volna, amikor az első métereket megtettük kenuval a vízen és bátran eveztünk az ismeretlen éjszakába, … szinte érezni lehet még a sokszor szeles, de gyönyörű Velencei tó hangulatát, a felejthetetlen kirándulások fáradalmait, a tábori szentmisék lelki tartalmát … sőt még talán a fülünkbe csendül olykor-olykor a gyerekzsivaj, a hotel nyüzsgése, a táborozó társaink lelkes biztatása. De elmúlt mindez, viszont összességében elmondható, hogy egy nagyon tartalmas, zsúfoltságig programokkal tarkított, kalandokkal telt rendkívüli hétnek lehettünk részesei.
Június 30-án reggel fél nyolckor volt a gyülekező az öttevényi Keresztelő Szent János templomban, mert a szakadó eső elől oda menekült be a táborba készülő gyermek(had)sereg a szüleivel és a felnőttekkel. Az indulás előtt rövid ismertetőt és létszámellenőrzést tartott Zsolt atya.
Közös ének után a csomagokat bepakoltuk az autóbuszba és nekiindultunk a nagy útnak. Először a Csókakői vár megtekintése lett volna a terv, de a heves esőzés miatt sajnos fegyverszünetet kötöttünk, s így a vár bevétele elmaradt, de helyette a csodálatos fehérvár-csurgói Károlyi kastélyt volt lehetőségünk megtekinteni.
A kastély látogatása után rövidesen megérkeztünk Agárdra a szálláshelyünkre, majd következett a szobakiosztás és a nagy kirámolás. Miután mindenki a elfoglalta a helyét, ismét összerázódott a “nagycsapat”, hogy kiderüljön: ki, melyik csoportba kerül?… Ez évben négy csoport képződött 15-15 fővel. Első feladatként a csoportnév választásra került sor, melyet a minket körülvevő környezet alapján kellett kitalálni. A gondosan áttanulmányozott lexikonokat kellett most elővenni mindenki emlékei közé, melynek eredményeképpen létrejött a: Világítótorony csapat; Vízicsibék csapata; Sirályok (királyok) csapata és Vízipókok csapata. A szervezők sem maradhattak le e nemes feladat szépségéről, ők a Vízi tündérek nevet választották csapat névnek.
Miután mindezzel végeztünk, a helyi Szent István templom irányába vettük utunkat a tábornyitó-szentmise megtartására. Hagyomány már, hogy minden szentmisén egy-egy csoport ministrál, s szolgál az oltár körül. Az első napon a Vízi tündéreknek jutott ki feladat.
A mise után a vacsora következett a szálláshely ebédlőjében, mely a tábor ideje alatt helyet adott az esti játékoknak is. Az első napi játékok témája a megismerkedés, bemutatkozás. Általános kérdések pl. ki hány éves, mióta koptatja az iskolapadot, melyik községből érkezett, ki a kedvenc plébánosa… stb. (persze ez utóbbi nem szerepelt a kérdéslistán). Miután már mindenki megismert mindenkit, néhány könnyedebb játék következett, majd az estét esti ima és alvás zárta.
2. nap: reggel hét órakor volt az ébresztés, utána reggeli és már vonattal indultunk is Székesfehérvárra. Egy kellemes sétát követően jutottunk a királyok városának szívébe, ahol először a Hetedhét Játékmúzeumot tekinthettük meg kicsik és nagyon legnagyobb örömére.
A múzeum után a Kármelhegyi Boldogasszony templomban tartottuk a napi szentmisénket, melynek főcelebránsa Takács Nándor Jusztin OCD nyugalmazott megyés püspök volt, aki szívélyesen fogadott bennünket.
A szentmisét követően egy rövid történeti beszámolót hallhatunk a templomról, melyből rövid ízelítő: A templomot a karmelita atyák emelték rendházuk mellé, 1731-1769 között, 1802-től már a szeminárium temploma. 1951-től egyházmegyei templomigazgatóság. A szép barokk templom Székesfehérvár fő műemléke. Belső szépségét megkapó arányossága, díszei, és Maulbertsch osztrák festő képei, és freskói adják. A templom sok díszes fa-faragványai, orgonaszekrény kórus, rácsok, padok, ajtók, nagyméretű angyalszobrok mind a bajor származású Hauser Lőrinc karmelita szerzetes munkái.
Utána a város egyik éttermében ebédeltünk és délutántól két csoportban folytattuk (korosztály szerint) a múzeumlátogatásainkat. Megtekintettük a Kossuth udvarban található órajátékot, ahol történelmi királyaink alakjai elevenedtek meg harangjáték kíséretében.
Láthattuk a székesegyház altemplomában III. Béla és felesége koporsóját és a márványon hagyott testlenyomatukat, melyet – mint kiderült – csak ritkán mutatnak meg a látogatóknak. Jártunk a Szent István Bazilikában, megtekintettük a romkertet, ami a középkori Magyarország legfontosabb templomának, a Szűz Mária királyi prépostsági templom maradványait őrzi. Megismerkedhettünk az Egyházmegyei Múzeumban a Szentek titkával. Megnéztük a ciszterci templom egyedi és legpompásabb látnivalóját a rokokó stílusú fafaragású sekrestyéjét. A nap folyamán még sok-sok látványosságot láthattunk, amit hálásan köszönünk idegenvezetőnknek, aki nagyon-nagyon sok érdekességet elmesélt a városról, az egyes helyszínekről.
Székesfehérvár nevezetességeinek megtekintése után hazatértünk, vacsoráztunk és kezdetét vette a már meghirdetett, sokak számára izgalommal várt éjszakai kenutúra. A kenutúra szintén két csoportban zajlott: az első csoportban a kisebbek voltak a felnőtt vezetőinkkel, ez este 9 órakor vette kezdetét és 11-re érkeztek vissza. A másik csoportban a felsőbb évfolyamosok és az ifisek voltak, akik este 11-kor indultak neki az ismeretlen háborgó víznek és éjjel 1-re értek vissza szerencsére hiánytalanul. A túra lényege, hogy a Velencei-tó nádasai közé vitte a csoportokat, ahol hallani lehetett a víz, a nádas éjszakai világának életét és látni lehetett a gyönyörű csillagos égboltot. A túra alatt kellemesen elfáradtunk az evezéstől, de senki sem panaszkodott, mert a látvány és a hangulat felejthetetlen volt.
3. nap: Reggeli után hajóval átmentünk a Velencei-tó északi oldalára. Az úti cél Pákozd volt. Megtekintettük a Nemzeti Katonai Emlékparkot, a Doni kápolnát, ami a Don-menti csaták hőseinek tiszteletére épült 1990-es években. Itt tartottuk meg a napi szentmisénket egy kisebb megemlékezés után.
A szentmisét követően a Pákozd-Sukorói Arborétum következet, ami helyett adott a hittantáborok elmaradhatatlan programjának a szalonnasütésnek.
Visszatérve a szállásunkra vacsoráztunk és kezdetét vette a szellemi vetélkedő, melynek a témája az előző napokban hallott sok-sok érdekesség volt.
4. nap: Reggeli után elsétáltunk az agárdi Madárvártához és egy kisebb hidrometeorológiai állomáshoz.
Miután nagyon sok érdekességgel, információval és látvánnyal gyarapodtunk visszatértünk az ebédre. Ebéd után lehetősége nyílt a csapatoknak próbálni, rendezni, színpadra vinni az esti Ki-Mit-Tud? játék előadásait. Miután a hangrendszer, világítástechnika elkészült, és a rendezők az asszisztensekkel és a stábbal együtt végeztek a premier előtti főpróbával, ismét útnak eredtünk. Gyalog-menetben vágtattunk Agárd-Gárdony járdáin, hogy megtekinthessük az esti célunk egyik fő momentumát, a Gárdonyi emlékházat, ahol egy nagyon érdekes, színvonalas és figyelemfelkeltő előadásban lehetett részünk. Utána a Szent Anna kápolnához mentünk. Itt adódott lehetőségünk a napi szentmisénkre.
A szentmisét követően visszatértünk vacsorázni, majd minden csapat felkészült, hogy este előadhassa a Ki-Mit-Tud? darabját. Az előadások a tábor témáit dolgozták fel:
Teremtés története – a minket körülvevő világot nagyon jól lehet érzékelni a Velencei-tó körül. A csapatnak a teremtéstörténetet kellett előadni minél ötletesebben, hogy mindenkinek jusson szerep.
Szent István életének három eseménye – Székesfehérvárhoz kötődik Szent István, ezért egy csapatnak jutott az a megtiszteltetés, hogy előadhatta Szent István megkeresztelkedését, megkoronázását és azt az eseményt, ahogy a Szent Koronát, Magyarországot felajánlja István a Szűzanyának.
Gárdonyi: Istenrabjai c. művéből részlet – Mivel Agárdon született Gárdonyi, ezért volt köthető a táborunkhoz. A történet Szent Margit kolostorba vonulásáról, fogadalomtételéről mesélt.
Furulya című novella – a csapatnak Pákozd emlékére Damjanich életének egy történetét kellett feldolgoznia, aki az életét a koldustól kapott furulyának köszönheti.
5. nap: Reggeli után mindenki bepakolt a bőröndjébe, majd elhagytuk a szobákat. Sorverseny következett, ahol a csapatok még pontokat gyűjthettek.
A sorverseny után az ebédlő alakult át misére alkalmas helységgé az ideiglenes sekrestyésünknek köszönhetően, és ott került bemutatásra az utolsó napi szentmise.
A hagyományoknak megfelelően a szentmisét követően volt eredményhirdetés, ahol minden csoport kapott egy kis emléket az idei hittantáborról. Az idei évben rendkívül szorosak voltak az eredmények, a helyezettek között csak egy két pont különbség volt, ami azt eredményezte, hogy senki nem tudta, nem érezte, hogy hányadikként fog befutni.
Elfogyasztottuk az ebédünket, a csomagokat bepakoltuk az autóbuszba és elindultunk hazafelé. Útközben azonban eszünkbe jutott, hogy a fegyverszünetnek vége, és mivel az idő is jóra fordult, ezért betértünk Csókakőre, hogy a rend és tisztesség kedvéért bevegyük a várat.
A vár megtekintése után egyenesen hazavettük az irányt, ahol már a gyerekeket tárt karokkal várták a szülők és biztosan mindenki részéről megkezdődhetett az otthoni hittantáboros beszámoló. Ami biztos, hogy jövőre is lesz hittantábor! Már most lehet rá készülni, edzeni, futni, hegyet mászni, kenuzni…. és persze várni.
Addig is további szép és eseménydús nyarat kívánunk mindenkinek!
