2014. október 21-én a Plébánia Esték sorozat előadójaként Rédly Elemér atyát köszönthettük. Előadónk témája az 1956-os szabadságharcról, előzményeiről és következményeiről szóltak, s mindezt saját személyes élményeivel, élettörténetének részleteivel hallhattuk.
Hogy mi is volt ’56-ban? Rendkívül szerteágazó és a mai embert is mélyen elgondolkodtató történelem. Különböző példákat hallhatunk arra, hogy az ember miként árulta el saját bajtársát a zsarolások és más piszkos eszközök hatására. Függetlenül attól, hogy volt mentelmi joga, vagy nem, mai szemmel pitiáner dolgoknak tűnő cselekedetekért is börtönbe zártak, koncepciós perekben kivégeztek, elítéltek… Megközelítőleg – csak Budapestről – 2500 családot telepítettek ki.
Sokan hallgatnak ma is azokról az időkről. De miért? Talán még mindig félnek elmondani azt, amiért akkor harcoltak: szabadságért, függetlenségért, megélhetésért, az emberi élethez való jogért, saját akaratért. A mai fiatalság már mindezt nem tudhatja, ezek olyan természetesek. Elemér atya azonban nem hallgat, hanem elmeséli saját élményeit és tapasztalatait, mert úgy véli, hogy igenis kötelessége átadni azt, amiért oly sokan életüket vesztették, a hazáért és az embertársaiért való ragaszkodásuk miatt. Ő maga a hatvanas évek elején huszonhat hónapot töltött börtönben. Ennek oka az volt, hogy Rákosiékhoz hasonlóan, a kiépülő Kádár-rezsim egyik lényeges elvárása volt a társadalom felé, hogy az emberek tapsoljanak neki, és e célból külön gyűléseket is szerveztek az állami szervek. A kispapoktól is elvárták, hogy a papok számára rendezett „békegyűléseken” részt vegyenek, és tapsoljanak. Sokan azonban erre nem voltak hajlandóak, és ezért a tettért, több mint hetven kispappal együtt Elemér atyát is kizárták a Papnevelő Intézetből. Elemér atyát azért ítéltek koncepciós per keretében börtönbüntetésre, mert részt vállalt, egy „illegális szervezkedésben”, méghozzá a kispapokat összefogó továbbtanulás megszervezésében.
Elemér atya története nyíltan tükrözte a diktatúra éveinek valós árnyát, a látszat mögötti rideg falakat, és a kényszerű beletörődést. Mindezek kihatással voltak a későbbi évtizedekre is megbélyegezve generációk lelkét.
Hálásan köszönjük mindazt, amit megosztott velünk.
