2020. május 24-én, Urunk Mennybemenetelének Főünnepén került sor az újonnan elkészült Szent Rita szobor megáldására.
Az ünnepen a hívek között köszönthettük a szobrot készítő művészt, Pónya Ottó fafaragó mestert és családját. Neki köszönhetjük a templomot díszítő faragott szobrokat és a Jézus szenvedéstörténetét megjelenítő 14 stációt is.
A szentmise záró áldása után Winkler Zsolt plébános atya vezetésével közösen imádkoztunk Szent Ritához, majd megáldotta a szobrot és biztatott mindannyiunkat, hogy ezután is bátran, bizalommal kérjük a Szent közbenjárását minden ügyünkben.
Szent Ritától főként alázatos és áldozatos életének példáját tanulhatjuk meg. Bajainkban, bánatunkban, megpróbáltatásainkban és szenvedéseinkben egyaránt bizalommal fordulhatunk hozzá. A kétségbeejtő helyzetbe került emberek, az anyák, illetve a meddőségtől szenvedők védőszentje.
Olaszország egyik legismertebb szentje 1381 körül született az Umbria tartománybeli Roccaporenában, Cascia környékén. Szerzetes akart lenni, hogy eggyé válhasson isteni Megváltójával, ám szülei egy helybeli ifjúnak ígérték kezét. Férje vad, erőszakos ember volt. Rossz természetét Rita hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét és lelkét Istenhez vezetnie. Ennek ellenére régi haragosai meggyilkolták Rita férjét. Az özvegy megbocsátott férje gyilkosainak, ezzel előmozdította a szemben álló családok megbékélését és egységét. Egy évvel később elvesztette két kisfiát is. Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita jelentkezett a casciai Mária Magdolnáról elnevezett Ágoston-rendi zárdába. Különös tisztelettel elmélkedett Jézus szenvedéséről, és arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. 1457. május 22-én hunyt el. Halálát egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást.
