Hagyományosan vízkereszt utáni harmadik vasárnap tartottuk Kunszigeten a Szentségimádási napot. A reggeli szentmisét követően, az Oltáriszentség kitétele után először a Plébániai Tanácsadó Testület, majd a Rózsafüzér Társulat, azt követően pedig a Szentlélek Imacsoport tartott imaórát.
Az esti közös imaóránkon Méry László atya, püspöki titkár tartott elmélkedést a híveknek. Ráirányította figyelmünket, hogy az Oltáriszentség elismerése egyben hitünk próbája is. Ahol a logikánk megtorpan, ahol az ész, amely csak a láthatót képes racionálisan elfogadni, már nem sokat ér, ott csatlakozhat hozzá a hit, amelynek segítségével felfoghatjuk ezt a csodát.
Az Oltáriszentségben a feltámadt Jézus velünk van állandóan, hív, hogy nyissunk felé. Ehhez segítségül adja a lelkiismeret szavát, a hit ajándékát, szívünkbe oltja a szeretetet, kezünkbe adja az imádságot. Használjuk ajándékait, merjünk bátran közelebb kerülni Hozzá.
„Együtt vagyunk Színed előtt, megváltó Jézusunk. Kitárod felénk karod, magadhoz hívsz bennünket, és szeretetednek ebben a hatalmas ölelésében egybeforrunk. Milyen jó lenne, ha kint a hétköznapi életben is így szeretnénk egymást! Milyen jó lenne, ha minden ember megfogná a másik kezét! Ó milyen gyönyörű, milyen boldog élet lenne akkor a Földön! Ez már a te országod lenne, ó Jézus szentséges Szíve: a szelídségnek, béketűrésnek, kölcsönös jóakaratnak, megértésnek, a szeretetnek az országa. Ezért dolgozunk és imádkozunk. Könyörgünk hozzád, Jézusunk szerető Szíve, hogy minél előbb megvalósuljon itt a Földön a te országod. Ámen.”
(Szöveg és kép: Kungl Anita)
