Az 1901-ben épült fogadalmi kápolna ad helyet minden évben Szent Antal nyolcad ünnepének megtartásához Kunszigeten. 2014. június 13-án, Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító emléknapján az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Tájmel Antal atya, Győr-Szabadhegy plébánosa volt.
Szentbeszédében többek között megismertetett velünk egy tanulságos történetet, mely egy kinyithatatlan lakat problémáján alapult és Szent Antal életének néhány részletét állította példaként a szentmisén résztvevőknek. A szentbeszédből néhány gondolat:
„Te nem csak a szemeddel látsz, nem csak a füleddel hallasz, hanem bevetetted minden erődet és próbára tetted magadat és győztél! Ha megkapod azt a tisztséget, amit neked szánok, pontosan ezt fogod tenni. Nem arra figyelsz, amit az emberek mondanak, nem azt, amit az emberek látnak, hanem a saját erőidet fogod bevetni és kellő bátorsággal fogsz nekiállni a munkának.” – idézte Antal atya a történetből.
Ne adjuk fel, ha nehézség vagy probléma elé kerülünk, mondván, hogy – úgysem megy! Legyünk aktívak, legyünk tettre készek. Nem a bámészkodás, vagy nézegetés a megoldás, hanem a saját erőnk bevetése. Szent Antal is egy olyan ifjú volt, aki nem hunyászkodott meg, kereste a tisztaságot, az igazságot, ezért nem volt rest kolostort váltani sem és volt benne bátorság, hogy megtalálja azokat a ferences szerzeteseknél. Az Úr megáldotta a szónoklás adományával és utat mutatott, hogy ezt mások is láthassák. Ezáltal lett a ferences szerzetesi rend kiemelkedő tanára és tanítója úgy, hogy megmaradt az egyszerűségében, szegénységben, tisztaságban, szeretetben.
„Legyünk bátrak, álljunk ki és vállaljuk, hogy nekünk Krisztusért vannak elveink, magunk által támasztott követelményeink, amikhez igazodunk és ezt vállaljuk örömmel s boldogan és úgy vállaljuk, hogy ehhez mások is kedvet kapjanak. A mi életpéldánk csak úgy követhető, ha az hiteles. Ezt látják gyermekeink, unokáink, dédunokáink… akkor majd elindulnak ezen az úton, ha letérnek, majd elgondolkoznak és visszajönnek.
A fejcsóválás nem sokat használ. Lehet, hogy ezt a kört, ezt a lakatot nem lehet megnyitni, aki bölcselkedik, az mondhatja még azt is, hogy igen ez meghaladja az erőinket, lehetőségeinket. Aki bátor, aki igazán elszánt és következetes, az nagy tisztséget kap, nem a földi királyságban, hanem Istennél!”
A nyolcad minden további reggelén nyolc órakor szentmisével nyitottuk meg a napot, este nyolc órakor pedig a képviselő testület tagjai által vezetett imaórával fejeződött be.
Június 15-én, vasárnap a búcsúi szentmise a nyolcad egyik kiemelkedő eseménye, melynek ez alkalommal főcelebránsa és szónoka Nagy József nyugalmazott mosonmagyaróvári plébános volt. A szentmisét megelőzően körmenetben indultunk a templomtól a kápolnáig, az úton végig énekelve a Mindenszentek litániájával.
József atya gondolataiból: Zarándokló Isten népe ide zarándokoltunk, hogy töltekezzünk hitben és szeretetben. Kérjük Szent Antal, hogy segítsen nekünk benne. A hit és a bizalom ugyanis hegyeket képes mozgatni. Aki hisz, annak semmi sem lehetetlen. Ne pazarold az energiádat negatív gondolatokra, kezdj el hinni, s vegyél példát Szent Antalról, aki egész életét és lényét odaadta az Úrnak, és az ő munkása volt élete végéig.
A Szent Antal nyolcadát már hagyományként az utolsó napon este nyolc órakor ünnepélyes szentségimádási óra zárta, ahol egyházközségünk plébánosának Winkler Zsolt atyának elmélkedését hallhattuk:
Szent Antal csodás erejű szónok volt. A beszédei rendkívüli hatásának a titka, hogy szavai, amiről beszélt, azok megegyeztek azzal, ahogyan élt! Ahogyan élünk, az keltsen érdeklődést másokban, a nem hívőkben Isten, Jézus Krisztus iránt!
Szent Antal csodatevő. A lelkében élő, tevékeny, mély hit élt. Isten odaadottjaként hagyta, engedte, akarta, hogy Isten működjék benne és általa. Szentünk nyomán engedjem, hogy Isten működjék bennem és általam! Engedjem át magamat neki! Ne legyek hitetlen, hanem hívő és mindjárt észreveszem életemben, Isten csodákban gazdag ajándékát, kegyelmét.
Szent Antal Jézusért élt. Legyen nekünk is mindenünk az Úr Jézus! Ragaszkodjunk hozzá nagyon, mindennél jobban szeressük őt! Íme, ennek nagyszerű kifejező ünnepe az Úrnapja, amikor különösen is megéljük és megvalljuk, hogy életünk útján velünk van mindig. Szeressük úgy a szentségi Jézust, ahogyan Szentünk!
