„Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,1-17)
2014. január 19. és 26. között rendezik meg az egész világon a Krisztus-hívők egységéért tartott ökumenikus imahetet, melyhez kapcsolódtak az öttevényi evangélikus, katolikus és református testvérek is. Január 23-án este 5 órakor vette kezdetét az ökumenikus imaóra Öttevényen az evangélikus templomban. Az összegyűlt keresztény testvéreknek Takács Eszter evangélikus lelkész, Winkler Zsolt római katolikus plébános és Wágner Tamás református lelkész tartotta az imaórát. Idén a református lelkésznek szavait hallhattuk a szószékről.
Wágner Tamás fő gondolata a „Mitől barát a barát?” volt. Milyen egy igaz barát? Olyan, aki megosztja velünk a saját életét, felvállal minket, nem ver át, és nem szolgáltatja ki titkainkat másoknak, nem tesz minket szóbeszéddé. Egy baráttal mis is megosztjuk életünket és ezt felvállaljuk.
Elmondhatjuk, azt is, hogy az Úr barátsága olyan, amire mindig számíthatunk. Ő Velünk van minden nap, a világ végezetéig. A Vele való barátság nem olyan, ami az egyik pillanatról a másikra kezdődne, tudatosan építeni és ápolni kell. Ha figyelünk az Úrral való barátságunkra, akkor az folyamatosan tartalmasabb lesz és mélyülni fog.
Ezekből kiindulva fel kell tennünk a kérdéseket magunknak: Hogyan viszonyulok én Krisztushoz? Érdekből, vagy komolyan törődök is Vele? Át kell gondolnunk azt, hogy hogyan állunk Jézushoz! Van, hogy a sok problémában fordítunk Neki hátat, vagy nem figyelünk Rá. Sokan úgy vannak vele, hogy csak azt „hallják meg” Jézus tanításából, ami tetszik nekik, ami viszont nem, azt csak átengedik a szitán. Az is előfordulhat persze, hogy meg vagyunk rekedve hitünkben.
Krisztusnak követői vagyunk! Próbáljuk őt követni, másolni, de ettől még állhatunk tőle messze és hiányozhat a kapcsolatunkból a barátság. A barátság egyirányúvá válhat, és ilyenkor az Úr ugyanazt éli meg, amit mi, mikor egy barátunk hátat fordít nekünk. Sokszor érezhetünk ürességet kapcsolatainkban, közösségeinkben, az Úrral való viszonyunkban, ilyenkor sekélyessé válik minden. Nagy dolog együtt imádkozni, de ha Jézus barátságát és szeretetét együtt nem tudjuk viszonozni, akkor a sekélyesség egész életünkben megmarad.
Mit lehet tenni érte, Jézus barátságáért? Szeresd Jézust, közeledj felé, oszd meg Vele az életedet, ahogy Ő is megtette. Fogadd be az otthonodba, vállald minden körülmény között, és szeresd azt, aki melletted van. Az Úr barátságát meg kell köszönni, hálát kell adni és viszonozni is kell. S ha ezt megtesszük, a szívünk szeretettel és a Szentlélek kegyelmeivel fog megtelni.
Az ökumenikus imaóra is alkalom arra, hogy keresztény testvérek egymásra figyelve és szeretettel fordulva megvalósítsák Jézus Krisztusban az Egyetemes Anyaszentegyházat. Kérjük az Urat e szándékra az Apostoli Hitvallás szavaival:
“Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.”
